Ugrás a fő tartalomra

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

A magányos zongora





Az utolsó lecke, avagy a gimiből megismert stílusos feladat, a magányos zongora.
Nem tudom, felétek ez hogy és mint ment, viszont engem zavart, hogy nálunk mindenki zongorája olyan csendesen mélabús volt ott egymagában. Szóval hosszas merengés után nekem így sikerült megoldani a feladatot, és remélem, hogy tetszik majd. 
Amúgy nektek is feladták ezt a feladatot, vagy csak nekünk? :D

A magányos zongora

Korhadt fadeszkák, pattogzó, kopott-fehér vakolat, tenyérnyi rések és hiányzó ablakkeret, amin át a szél szégyentelenül süvít be a szobába. Apró, cikázó fekete rovarseregként pattogtak a hangok, ide-oda csapongva ingatagon, hamisan. Esőként hulló ritmikátlan orkán, mit a Magány okád ki a torkán, ha az ember e lármát meghalja, kezeit egyből a fülére tapasztja, rémesen elhangolt a zongora.

Lábainál feketeszemű patkány rág, ízleli a korhadt fát, kölykei pedig a húrok közt játszanak, ügyesen kerülgetik a lecsapó kalapácsokat. Az egyik mégis ott marad.

Veszteg rohannak át a porok halmazán, otthagyva nyomukat, mocskukat, a székpárnából is kiszedték már a bélést, hiszen anyjuk ott ejtette meg az ellést.

Mégis, mindez a Magányt nem zavarta, a zongorát magára sose hagyta, csak ült ott előtte, mint egy kivénhedt agg, és csapkodta a fekete-fehér csíkokat, mint aki játszani is tud.

A zengő-bongó nóta azonban nem volt se szép, se kedves, csupán förtelmes. A zongora zokogva adott ki magából, minden hangot, hisz magányában senki sem hallotta, hogy jajongott.

Vészesen járt a kéz, a csontos ujjak őrjöngve kergették egymást és az egereket, de a zongora nem engedett. Türelmesen tűrt, akkor is, mikor a fehér kar a magasba lendült, s a Magány görbe háttal előredőlt, orrából fekete pók mászott elő, mely lassan ereszkedett bele a csendbe. Halk, de hallható koppanással ért földet, s épp akkor csapott le, mikor az utolsó nyolcadik láb a padlóhoz ért. Két ép billentyű tört ketté.

A Magány új dallamba kezdett; még vadabba, még hangosabba, még zajosabba, még örültebbe…




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sziasztok!

Üdv!
Üdv! Ide most egy rövidke bemutatkozást kellene írni… akkor csapjunk is bele. Ria vagyok, kicsit szeleburdi, naiv és rendíthetetlenül fura. Ja, hát igen, sanszos, hogy nincs ki mind a négy kerekem.

Azért készítettem ezt a blogot, hogy ne csak az asztalfióknak írogassak, és szeretnék fejlődni, ami külső vélemények nélkül nem megy. Szóval most még nincs kint sok minden – remélem, ez hamar változni fog – szóval, bár jelenleg kopár minden, rajta vagyok, hogy egyre szélesebb körben mozoghassak. Ez az első blogom, szóval minden tanácsot szívesen fogadok. A kinézet csak ideglenesen ilyen, tervezem tényleg egyedivé tenni, csak még gyakorolnom kell hozzá. :'D
Lehettek kemények és kritikusak, de azért maradjon is belőlem valami. :D Még dolgoznom is kell a nyáron.

Két további helyen fellelhetők még a munkáim:


Wattpadon: https://www.wattpad.com/user/Haru13_Ria


Merengőn: https://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=13669


Jó olvasást kívánok!

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Kakaskotlás

Na, mivel a hűsmeleg nyári szellő susogta, készítettem egy ilyet is. Fogalmam sincs, hogy sikerült. A képnek semmi köze semmihez. Ismét a félrevezetést szolgálja muhahah.