Ugrás a fő tartalomra

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Csirkefogó


Captain America (MCU) - Steve Rogers x Bucky Barnes - Stucky



Nem tudom, miért vagy hogyan, de Bosszúállók, bosszút állok! AU, mert ez csak az lehet vagy paródia. De annak rohadt rossz, mert nem vicces,  nagyon nem. És Bucky OOC, Bucky nagyon OOC, Bucky egy paraszt.

Csirkefogó


 Szárnyak csapkodtak, tollak repkedtek, de mire Steve kettőt pislogott, Bucky már a drótkerítés másik oldalán állt, kezében egy kövérre hízott, fehér csirkével. A lábainál fogta a szárnyast, és széles léptekkel a kerti kútig vitte, Steve pedig csendesen követte. Bucky a földre szorította gumicsizmába bújtatott lábaival a rettegve krákogó baromfit. Jobbja a szárnyakon, balja a lábakon, fémkezével az állat torkára fog, hátra feszíti a fejét, előveszi a kést, kétszer áthúzza a tollakon, majd a pengére szorít, és letépi a tollakat. Pár határozott rántás, a pelyhek a járdára hullnak, majd egy mély, erős vágás. Vér fröccsen szét. A beton sem marad szomjas, de a kék-fehér csíkos fémtál többet kap a csirkevérből. Barnes nyugodtan figyeli a vörös folyamot, türelmesen vár, és a kellő pillanatban hajítja odébb a tetemet, ami még ráng párat a gyepen, míg az utolsó utáni cseppek is távoznak a testéből.

Natashától kapták a feladatot, hogy fogjanak meg két fehér, testesebb tyúkot, meg a nagy fekete kakast, a hosszú sarkantyúsat. Steve nem gondolta, hogy nehéz feladatot kaptak volna. Annak ellenére, hogy még nem vett rész kopasztáson, úgy vélte, ő és Bucky könnyedén megoldják ezt, így lazán húzta fel lábaira a rászáradt sárral díszített gumicsizmát, és barátja előtt lépett be a tyúkólba, aki pedig záros határidőn belül kitessékelte onnan. Persze kecsesen pofára esett – szó szerint és átvitt értelemben is –, ahogy azt Tony előre megjósolta. Hiába vette célba áldozatát, a kotkodáló rém kifogott rajta, minduntalan kicsúszott a kezei közül, és csak tollakat hagyott hátra.

Steve-et, kissé letörte a tény, hogy nem képes elkapni egy botorkáló hízót, aki olyan súlyos, hogy kacsák módjára, totyogva jár. Hirtelen már nem hitte el magáról, hogy ő Amerika Kapitány, sokkal inkább érezte magát megint annak a beteges kis suhancnak, beesett mellkassal, kilátszó bordákkal, miközben Bucky már a következő áldozatot hozta ki az ólból.

De valahol megkönnyebbült, mert… ha egyedül Steve-en múlott volna… nos, nagy eséllyel nem lett volna képes mindazt megtenni szegényekkel, amit Bucky igen. Főleg hallva, ahogy segélykérően kárálnak.

Buckyban viszont nem volt könyörület; fogott, szorított, tépett és vágott. Pontosabban, ölt. Precízen, nagy gyakorlottsággal, rezdületlenül. Vérprofin, mint aki már vágott csirkét korábban. Vajon az oroszok erre is kiképezték?

Steve a kerítés mellől figyelte, ahogy gyermekkori barátja ismét a drótrácsok túlfelére lép. Bucky gumicsizmáján már ujjnyi vastagon állt a sár és az ürülék, ami megragadt a betonon, de léptei még így is biztosak maradtak.

A feketét többet kellett kergetnie, de végül sikerült sarokba szorítania. Steve a kerítésre markolt, a kakas fekete farktollai a tyúkól vályogfalának nyomódtak. Steve visszafojtotta a lélegzetét, és mereven figyelt, tekintetét hol a kakasra, hol Buckyra szegezte, míg azok egymással szemeztek. A tollas a nyakát nyújtogatva próbált nagyobbnak tűnni, míg Barnes lábait terpeszbe téve, lentebb hajolva keresett ugrásra kész biztos pozíciót. Szinte egyszerre mozdultak.

Steve keze alatt elhajlott a kerítés drótja, ujjai kifehéredtek, majd elernyedtek, mikor Bucky győzelmét látva kifújta a tüdejében szándékosan benn rekesztett levegőt. A kakas még mindig vadul csapkodott szárnyival, mivel Bucky a lábainál fogva hozta ki az ólból, de mire Steve kíséretével a kúthoz értek, a baromfi már megnyugodni látszott. A füvön még mindig ott hevert ernyedten a másik két áldozat, a nyakukon tátongó vágást egy két szemtelenebb légy lepte meg. Steve, Natasha kérésére, amit a konyhából ordított ki neki, összeszedte a halottakat egy piros vájlingba, és Tonyhoz vitte őket, aki akkorra már felforralt egy nagy edény vizet. Steve nem nézte végig, ahogy Tony Bruce segítségével egy bödönnyi forró vízben elkezdi feldolgozni a tetemeket.

Inkább gyors léptekkel visszasietett Buckyhoz, remélve, hogy az már végzett. Persze a dolog nem így esett, sőt úgy nézett ki, barátja csak rá vár. Még csak a földnek se szorította a fekete tollast.

– Akarod te? – kérdezte komoly monotonitással.

Steve nemlegesen megrázta a fejét, és hátrált két lépést. Egyre biztosabb volt benne, hogy nem lesz képes többé semmi baromfifélét enni, nem, ameddig ezt el nem felejti.

Bucky, vonakodását látva, nem szólt, helyette lehajolt; lábak a szárnyakon és a csüdön. A fej hátraszorításánál azonban megakasztotta mozdulatait.

– Nézd! Vak. – Megforgatta a kakas fejét, mire az nagyokat nyelt a mozdulat közben pont, mint Steve. – Fél szemére.

Bucky a vértől vörös kés hegyével megböködte az említett szervet, csak utána húzott és vágott.

A kifolyatott, kevert vért a kék-fehér tálkában Steve vette magához, míg a fekete kakas tetemét Tonyhoz vitték. Bucky jelentette le, hogy végeztek. Natasha, pedig elengedte őket.

Délre éppen csak, de kész lettek a többiek. Mondjuk Tonyt megviselte a tollfosztás, de úgy tűnt, a kakaspaprikás kárpótolja mindenért. Steve először félve szedett magának, végül a korgó gyomra győzött így enni kezdett, amit nem bánt meg. Clint kitűnő paprikást készített.

Steve egy jó kanálnyi falatot forgatott a szájában, miközben asztaltársait figyelte. Tekintete végül a mellette ülő Buckyn akadt meg.

Még mindig nem tudta, mit élhetett át a másik, míg a tél katonája volt, és elképzelni sem merte. A sok szörnyűség, hogy szinte kizsigerelték, robottá tették, és ott volt a bűntudat is, ami nem csak az ő lelkét mardosta emiatt. Végül Bucky felnézett rá, mire Steve elkapta a tekintetét, és helyette a tányérjában heverő combot kezdte el mustrálni, és arra gondolt, milyen szerencsés is. Visszakapta a barátját, még ha csak részben is, bár sokaknak meg kellett halnia emiatt. De hát, ilyen az élet. Életet, hogy élhessenek.

De Steve abba már nem mert belegondolni, hogy mennyi mindenkinek kell ahhoz még meghalnia, hogy barátja újból a régi legyen. Már, ha ez még lehetséges.

Megjegyzések

  1. szia! hát csak ide kampalyogtam hozzád is végül :)
    hát, biztos ami biztos, hogy ez furcsa volt :D nem minden nap olvas az ember tyúkölő bosszúállókról, de jókat kacagtam közben, és szeretném látni, miként képzik ki Buckyt a tyúkokkal szemben :D vagy egy jóféle Bosszúállós össznépi disznóvágást, haha :D
    egyébként a leírás és a kép alapján azt hittem, hogy ők maguk lesznek a csirkék, és ahogy elkezdtem olvasni, láttam lelki szemeim előtt pipi!Buckyt és pipi!Steve-et :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy írtál. Igen eléggé olyan az ötlet, hogy na...
      A képről annyit, hogy nem mertem egy tényleges trancsirtrancsir képet kirakni. Szóval bocs, ha megtévesztő volt. De jó az ötlet a pipi!Bucky és pipi!Steve-ről, kakaskotlás, vagy valami hasonló, esetleg ez a történet, a másik nézőpontból XD

      Törlés
    2. *hűvös nyári szellő [bár a mai nap alapján inkább egy kis forró nyári szellő kellene, köszönjük őszi augusztus] gyanánt sugallja a pipi!au megírását, ssssss ssssss [ez a szél hangja, igen]*

      Törlés
    3. Majd megnézem mit tehetek az ügyért. :D
      *Kivonul a kertbe a tyúkólhoz és merőben szemezgetni kezd a gyanútlan jószágokkal. "Gyerünk gyerekek! Szárnyaljon az ihlet!"*

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sziasztok!

Üdv!
Üdv! Ide most egy rövidke bemutatkozást kellene írni… akkor csapjunk is bele. Ria vagyok, kicsit szeleburdi, naiv és rendíthetetlenül fura. Ja, hát igen, sanszos, hogy nincs ki mind a négy kerekem.

Azért készítettem ezt a blogot, hogy ne csak az asztalfióknak írogassak, és szeretnék fejlődni, ami külső vélemények nélkül nem megy. Szóval most még nincs kint sok minden – remélem, ez hamar változni fog – szóval, bár jelenleg kopár minden, rajta vagyok, hogy egyre szélesebb körben mozoghassak. Ez az első blogom, szóval minden tanácsot szívesen fogadok. A kinézet csak ideglenesen ilyen, tervezem tényleg egyedivé tenni, csak még gyakorolnom kell hozzá. :'D
Lehettek kemények és kritikusak, de azért maradjon is belőlem valami. :D Még dolgoznom is kell a nyáron.

Két további helyen fellelhetők még a munkáim:


Wattpadon: https://www.wattpad.com/user/Haru13_Ria


Merengőn: https://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=13669


Jó olvasást kívánok!

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Kakaskotlás

Na, mivel a hűsmeleg nyári szellő susogta, készítettem egy ilyet is. Fogalmam sincs, hogy sikerült. A képnek semmi köze semmihez. Ismét a félrevezetést szolgálja muhahah.