Ugrás a fő tartalomra

A szörnyek szeretnek hangoskodni

Belső hangok és a tudat, ami ketté hasad. Egy szörnyeteg monológja, az ember egyik legrosszabb felének gondolatai, ahogy én képzelem; röviden. Jó olvasást.

Óráról órára





NBC Hannibal AU, szóval ezzel együtt komolytalan is. Mindenki OOC, senki sem önmaga és Will meg fog bukni matekból… :D Ja és ez is sablon sztori.

Óráról órára

Akkorát ásított, hogy majd kiesett a száján. Az egész egyszerűen untatta. Nem kötötték le a tanár szavai, és most még jobban sajnálta, hogy reggel a töltőn felejtette telefonját.

Will csak azt szerette volna, hogy minél hamarabb kicsengessenek. Azonban az órából még körülbelül egy bő negyed óra volt hátra. A padra hajtotta hát a fejét, és elméje zugában szórakoztatta magát kedvenc hobbijával, a horgászattal. A fizikatanár hangja pedig egyre inkább elhalkult, mígnem teljesen elnémult. Szerencséjére a második kapás után a csengő felberregett.

Fényes napsütésben úsztak az utcák. A beton lángolt, a kocsik égtek, az egész lég fülledten ácsorgott és benne az emberek reménytelen csak verejtékeztek. A meleget kézzel tapinthatták. Ennek ellenére Hannibal Kicseszett Lecter teljes „harci díszben” feszített az iskola épülete előtt. Várt.

Will csapzottan lépett ki az épületből, sötét, göndör fürtjei polipcsápokként tapadtak homlokára, miközben tovább itták magukba a fiatal eminens arcán gyöngyöző izzadságcseppeket.

Hannibal egyből mellé lépett, és mosollyal viszonozta a Will arcán megjelent kellemetlen fintort.

– Tudja Mr. Graham, ha nem jár be az óráira Crawford igazgató ki fogja rúgni. És ugyanez vonatkozik a foglalkozásainkra is, mivel kötelezőek.

Will tetőtől talpig végigmérte a vele szembenállót, és kimérten felelt, bár a hangja mégiscsak megremegett.

– Mr. Lecter, nincs joga megmondani, hogy mit tegyek, mint az iskola pszichiátere, maga csak tanácsot adhat, nem parancsot.

– Aggódom önért, ezért gondoltam, hogy felhívom a figyelmét ezekre a dolgokra. Ne érezze magát csapdában, Will, én csak kértem önt.

– Maga mindig csak kér, Mr. Lecter. És meg is kapja, amit akar.

– Mindent megteszek azért, hogy a pácienseim megfogadják a tanácsaimat. Úgy vélem, ez követelménye annak, hogy jól végezzem a munkám. – Will kétségbeesetten tekintett Hannibalra. Az arcából tisztán olvasni lehetett. Hannibal mosolya ellágyult, és folytatta: — Persze, maga különleges.

Hangosan csattant mögöttük a váró ajtaja, Will háta szorosan az ajtónak nyomódott, és mindkét kezével Hannibal nyakába karolt, erősen, mintha csak az életét féltené. A másik szájából itta a levegőt, majd a nyakát és a kulcscsontját becézte. Hannibal ismerte az érzéki játékok minden csínját-bínját, Will pedig örült mindennek. Az ajtót kulcsra lehetett zárni, ők most mégis nyitva felejtették, Hannibal hátra lépett, meg sem állt az íróasztaláig Will kiskutya módjára követte a fehér ing gombjait fejtegetve.

Az asztalon heverő papírok a földre hullottak és az iskolacsengő felberregett.

Dr. Hannibal Kicseszett Lechter teljes ”harci díszben” ült a szigorúan elrendezett asztalánál, munkára készen, fessen és üdén, előtte könyvek és papírok hevertek, amikbe mélyen belemerült. Will vele szemben a fotelben foglalt helyet, arcán elégedett vigyorral. Izzadtan és csapzottan. A piros kockás ingje félregombolva lógott rajta.

– Nos – kezdett bele Hannibal, miközben tekintetét felemelte – Mr. Graham, mi a mentsége arra, hogy a mai matematika óráját ismételten ellógta? Tudja nem, hogy bukásra áll?

Will tudta jól, hogy valami áll.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A szörnyek szeretnek hangoskodni

Belső hangok és a tudat, ami ketté hasad. Egy szörnyeteg monológja, az ember egyik legrosszabb felének gondolatai, ahogy én képzelem; röviden. Jó olvasást.

Tökéletes szerető

Spideypool Spideypool Spideypool salalalaa~ Nem, nem őrültem meg! :"D