Ugrás a fő tartalomra

Az Alsó

Ki milyen fehérneműt hord? Általában ez egy kényes téma, de néha jó feszegetni. Nos, most megtudhatjátok! :D Jó olvasást. :)

Nácik voltunk…


Napola? Ki ismeri? Kezeket a magasba! 
Nos, nekem az egyik kedvenc filmem, és tényleg nagyon szeretem. Szóval igen, mindig is szerettem volna velük valami jót írni. Remélem, ez most sikerült, vagy, ha nem, majd próbálkozom még. Vagy nem. Csak szóljatok.


Nácik voltunk…

Azóta ő halott. Én épp csak élek.

Láztól hánykolódva fekszem az ágyamon, anyám zokog, apám az orvosért rohant, az öcsém halálra váltan, némán figyel, és a kezemet szorongatja. Délben érkeztem, a hó esett, épp úgy, mint mikor útnak indultam, és mintha egész úton csak hullott volna, a lábaim és az ajkaim lilára váltak, mivel akkor már jó ideje gyalogoltam rövidnadrágban a térdig érő fehér, hideg fagyban.
Az orvos sokára érkezett meg, a kezei jegesek, a szava monoton; alig értem. Apám dühöng, anyám csitítja, az öcsém már zokog, és még mindig a kezemet szorítja.
Erővel feszítik szét a számat, felköhögök és köpködök, a gyógyszer keserű. Émelygek tőle, hamar elgyengülök, még érzem, ahogy anyám paplant terít forrongó testemre és borogatást tesz a homlokomra. Az orvos még mindig magyaráz, csak egy szavát értem. A papot hívná.

Suta kacagás, szerény, szelíd, de szeretem, mert mind a tiéd.
Most jégbe fagyott a fiatal arc, nem öregszik már a test, csak hal.

Rántásokra ébredtem. A takarómat cserélték, az ágyneműből csöpögött a veríték. Mindent homályosan láttam magam körül, nehezen vettem ki az alakokat, anyámat mégis felismertem, csak mellette a fekete alakot nem. Sötét, tömény illat lengte körül, émelyítően sűrű. Szédültem tőle, így nem tudtam felkelni, a karjaim pedig megrogytak saját súlyom alatt.
Anyám keze melegen siklott a homlokomra, már nem hozott magával vizes borogatást. A fekete alak ujjai ezzel szemben hidegen érintették bőrömet, mint a téli jég, vagy mint a doktor gyakorlott, fagyos kezei. A hangok nyugtatva utasítottak alvásra, én pedig engedtem nekik.

Jegesen kéklő szemek rövidre vágott tarkó, egyenre nyírt, mégis különálló.
A tekintete egyet sugárzott, és az egészet.  Bocsáss meg, szeretlek, ég veled.

Két héttel később, meleg húslevest szürcsölve ültem az ágyban, miközben mellettem az öcsém éberen figyelt rám. Leste a kanalam minden mozdulatát, és gyakran kinyitotta a száját. A második tétlen ilyen mozdulatnál visszatettem a kanalat, és felé nyújtottam a tányért. Ő zavartan elmosolyodott és visszatolta felém az ételt, majd mély levegőt vett, és komolyat kérdezett.
– Friedrich, ki az az Albrecht? Valaki az iskolából?
A név hallatára megremegett a kezem, a levest mind kilötyköltem.
– Igen. Tudod, mi nácik voltunk…

Azóta ő halott. És én nem tudom, miért élek.

…de emellett még csak gyerekek.




Megjegyzések

  1. *keze a magasba lendül* éhéhéééén ismerem! és örülök, hogy nem vagyok vele egyedül. ♥
    tetszett ez a novella, annak ellenére, hogy szerintem E/3-ban hatásosabb a karaktereket mozgatni ebben a világban - tudom, és értem, hogy belsőségesebb monológot szerettél volna Friedrich gondolatai által megjeleníteni, de számomra (és ez tényleg csak az én véleményem) a jelleg és a szóhasználat Friedrich saját gondolataihoz mérten feminin volt. de ez csak a stílus, minél többet írsz, annál jobban ráérzel erre is.
    NO DE A VÉGE. A VÉGE.
    rohadtul megöltél vele. csodálatos volt az utolsó kettétört mondat, amiben ábrázoltad az egész átkozott helyzetük, sőt az egész kor kettősségét - hogy hiába csak iskolások a maguk tizenhat évével és életkorukra jellemző csíntevéseivel, hiába tapasztalják meg a bajtársiasság, a hősiesség, a kitartás élményét, hiába élnek meg barátságot, szeretetet, szerelmet - az egész világháború rájuk telepszik, megfojtja, lejjebb és lejjebb húzza őket, pont úgy, ahogy Albrecht elmerült a jeges vízben... Jaj.
    köszönöm szépen Ria, hogy olvashattam ezt, igazán tetszett, várok még tőled hasonlóakat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello!
      Keblemre, hát nem vagyok tök egyedül? :')
      Köszönöm, hogy írtál. Igen, mindig rettegek, attól, hogy nem jól hozom a karaktereket, és általában nem alaptalanul. Másik nagy félelmem, meg a címadásokkal van XD. De igyekszem. És köszönöm az őszinte véleményt is. Mert ez az egész lényege (a komment szekcióé), hogy elmondhasd szerinted, mi a hiba és mi a jó, én meg majd tudok tanulni belőle. :)

      Törlés
  2. na hali megint! Nem tudtam ellenállni, elolvastam vagy háromszor. Én imádtam. Az egészet. Ripityára tört közben a lelkem, szívem, mindenem; de megérte. Teljesen betalált. //Nem igazán tudok egyenlőre rendes kommentet írni a sokk hatás miatt// És ez az igen mi nácik voltunk... annyira el lett találva. Benne van minden ami eddig történt és az elmúlás is egyszerre, hogy már nem azok, nem lehetnek azok. Mert Al halott. Tényleg halott. Friedrich pedig odabent halott. *kérek egy zsepit*
    köszönöm köszönöm és meg vagy százszor!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Tessék egy zsebkendő *készségesen odanyújt párat*
      Annyira köszönöm a kedves szavaidat. Hát igen a fiúknak nem sok jó jutott és mind ezt főleg annak köszönhették, hogy nácik voltak. És ez meg is ölte őket, vagy így vagy úgy. De tönkre tett mindent, mert ők jó gyerekek voltak. És nincs mit, én köszönöm, hogy olvastad és hogy írtál. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karcokon át

Kétszázkét darab szó arról, mint érezhetett Hannibal Willel kapcsolatban a hamradik évad alatt.

Ha Pókember épp nem ér rá

Sziasztok! Ez a bejegyzés egy a lentebbi linken elérhető blog "Hogyan oltsd le a saját írásodat?" kihívására íródott, ez ihlette az egészet. Megmondom őszintén remekül szórakoztam a fejezet írása közben, mikor a hibáimat keresetem az újraolvasások során és próbáltam nem elkövetni hasonlókat ebben az újban. Ha tehát érzel magadban elég őszínteséget és merészséged, próbáld ki te is ezt a kihívást! :) http://todoslosdias01.blogspot.hu/2018/03/hogyan-oltsd-le-sajat-irasodat.html

Tökéletes szerető

Spideypool Spideypool Spideypool salalalaa~ Nem, nem őrültem meg! :"D