Ugrás a fő tartalomra

Az Alsó

Ki milyen fehérneműt hord? Általában ez egy kényes téma, de néha jó feszegetni. Nos, most megtudhatjátok! :D Jó olvasást. :)

Kakaskotlás


Cpieng

Na, mivel a hűsmeleg nyári szellő susogta, készítettem egy ilyet is. Fogalmam sincs, hogy sikerült. A képnek semmi köze semmihez. Ismét a félrevezetést szolgálja muhahah. 

Kakaskotlás

Steve a napon sütette magát, aranybarna tollairól játékosan kacsintott vissza a csillogó napfény, miközben a kakasülőn tollászkodott. Jelenleg semmi dolga nem akadt, a reggeli kukorékolást még az első napsugarakkal letudta, akkor is, ha ez már megint Tony dolga lett volna. De ez alkalommal elnézte kakastársának a bliccelést. Elvégre Pepper ma állt fel a tojásokról.

Igen, Tony most olyanba vágta a csőrét, amire Steve szerint még nem készült fel, de Pepper fél tucat tojáson kotlott, és mind ki is kelt. Még jó, hogy Tony egy tollas jószág, különben nem sokáig húzná. Szóval most a kicsi Starkok csivitelésétől zengett az egész SHIELD-farm.

Persze Steve is gondolt rá, a helyzetet tekintve pedig még többet, mint előtte. Mármint nem Tonyra. És nem is Pepperre. Hanem tojásokra és a kiscsibékre.

Régen, mikor még nyeszlett volt és nyüzüge, mielőtt az állatvédők ide hozták volna meggyógyítani, Steve úgy gondolta egyszer, hogy egyszer majd talál egy jó tyúkot, aki tojásokat rak neki. Persze akkor régen tolltetvei és véznasága miatt nem értékelték őt túl sokra a fiatal csirkék. Most meg már ő nem értékelte túl sokra a fiatal csirkéket. Ki érti ezt? Talán csak Bucky.

Régi legjobb barátjával szinte egymás mellől keltek ki a tojásból, de nem voltak testvérek, mivel még csak nem is tollak között jöttek a világra, nem a keltető zúgott körülöttük serényen. És hideg fehér gumiba bújtatott kezek vették őket magukhoz. Steve azóta fél a gépektől és taszítja őt a hó fehérsége.

Régen Bucky megvédte őt a farmon lebzselő többi kakastól, idősebbektől és nagyobbaktól is, egészen addig, amíg az emberek, akik törten beszéltek, el nem vitték őt. Steve akkor nem tudta, hogy hova, csak később hallott pletykákat a vágóhídról és egyéb baromfifeldolgozókról. Még most se mert egészen belegondolni, hogy az emberek milyen kegyetlenek, ha éhesek.

Így teljes volt a döbbenet, mikor a SHIELD-farmon egyszer csak felbukkant Bucky. Persze eleinte akadtak gondok. Szerencsére hamar túlléptek rajta, és Bucky most már ugyanolyan nyugodtan töltötte el a napjait, mint ő – néhány furcsaságtól eltekintve.

Steve lassan hordozta végig szemét a tyúkudvaron a sok szárnyas jószág között barátját keresve, de Buckyt sehol sem lelte. Leugrott hát a kakasülőről és neki indult barátját megkeresni. Végigjárta az ólakat, megnézte a cseresznyefa alját és a komposztos gödröt, ahol Clint épp Natasha elől bujkált. Jogosan, mivel mostanában nem csak ő, de az orosz is sokat gondolt a tojásokra.

Végül a szalmabáláknál kötött ki a vályograkás mellett; a két építményt ügyetlenül félre csúszott fólia takarta el jótékonyan az eső vagy bármiféle nedvesség elől, bár a megsárgult, napette anyagot már több helyen díszítették lyukak, a funkcióját még így is megtartotta. Steve az egyik ilyen résen át lépett beljebb, balja felől a vályog szárazon magasodott fölé, míg jobbról a bálák kiálló szálai verdesték a tollát, ahogy előre haladt. Buckyt a sarokban lelte meg, aki gubbasztva szunyókált.

Nem akarta felébreszteni, mégis, mikor mellé ült, amaz úgy riadt fel, mint aki rémálomból ébredt, tollai égnek meredtek és alig érezhetően megugrott ültében, majd rémület futott át a szemein, mint akit a gazda kerget, de rövid mocorgás után megnyugodni látszott és Steve felé fordult.

– Kerestelek – közölte Steve kedvesen.

– Megtaláltál – felelte amaz száraz hangon.

– Mit keresel itt?

Bucky egy néma szárnyrándítással letudta a választ, Steve pedig nem firtatta tovább a dolgot.

Egymás mellett gubbasztva töltötték a délutánt, mint régen, azonban Bucky nem ült be a többiekkel, mikor sötétedni kezdett és az éberséget jelentő nap lebukni készült. Sőt, később sem mutatott hajlandóságot a rejtekhely elhagyására. Egy apróbb parázs vita után Steve végre megkapta a válaszokat is.

Mivel Natasha rövid úton kioktatta és leszidta, majd belökte őt Buckyhoz és Clint segítségével még a fólia bejáratot is eltorlaszolták. Tökéletes csapda. Steve hallotta kintről, ahogy Tony nevet és rajta viccelődik. Pepper vélhetőleg tarkón csípte gorombaságáért, Steve legalábbis erre következtetett a hangokból. A fájdalmas papogást pedig egyhamar elnyomta a gyerekek nevetős csivitelése.

Steve Buckyhoz fordult, aki ugyanabban a sarokban gubbasztott, mint mindig, szürke tollai rendezetlenül felborzolva meredeztek mindenfelé, szemeiben rémület és fáradság tükröződött.

Rogers lassan mellé telepedett, pont, mint az első nap. És csak annyit kérdezett:

– Mi a baj?

– Semmi. – A felelet szűkszavú volt és elenyészett, teljesen erőtlennek és hamisnak tűnt.

– Ugyan, Bucky, valami oka csak akad, hogy már hetek óta itt kotlasz,– próbálta eltréfálni a helyzetet Steve. Nem ment neki. Nagyon nem.

– Steve, én pont azt teszem.

– Mit?

– Kotlok, te szerencsétlen! – azzal nyomatékosítva szavait felállt, a szürkésfehér pettyezett tollak alatt pedig tényleg ott pihent egy kicsiny tojás.

– Ez… ez kié? – kérdezte rémülten Steve, fejében már vészjósló gondolatok cikáztak. Honnan szerzett Bucky egy tojást? Hogyan? És kitől? Meg miért?

– A miénk.

– Ne marháskodj, nem lehet a miénk…

– De, Steve, a miénk. Itt ülök rajta, már több mint huszonegy napja, úgyhogy hidd el a miénk. – Háborodott fel a sötétebb tollú.

– Nem úgy értettem, hanem… – Stveve félrenyelt – Ki tojta?

– Ja, hogy az? – nevetett fel Bucky, és szórakozottan visszaült. – Azt nem tudom. Itt találtam, még meleg volt és nyálkás.

– Próbáltad megkeresni a…

– Nem – vallotta meg Bucky.

– Te jó ég – sápadt el Steve.

Egy álló hétig kereste a tojás gazdáját, de sehol se lelte. Így egy idő után feladta és beletörődve Bucky elképzeléseibe, ő maga is kezdett sajátjaként tekinteni a kicsi tojásra.


Coulson zavarodottan lépett oda főnökéhez, majd bizonytalanul szólalt meg.

- Fury, van itt egy kis gond…

- Mégis mi? – kérdezte a menedékfarm marcona vezetője. Dereka körül megfeszült a vászoning, míg felegyenesedett a répaágyásból és a gumicsizmájáról öngyilkos merénylőkként ugrálta le a száraz sárdarabok.

- Tudja a peckes barna meg a hamvas szárnyaszegett…

- Igen, mi van velük? – kérdezte Fury türelmetlenül miközben idegesen lerángattak kezeiről a sárga gumikesztyűt.

- Egy kis kacsát kísérgetnek.

- Tessék?

- Mondom, egy frissen kikelt kacsa fiókát kísérgetnek.


   Mindeközben a SHIELD farm másik végén nagy, fekete hátú kiskacsa boldogan kacsázott Buckey mögött, Steve szeretettel teli tekintetétől kísérve.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karcokon át

Kétszázkét darab szó arról, mint érezhetett Hannibal Willel kapcsolatban a hamradik évad alatt.

Ha Pókember épp nem ér rá

Sziasztok! Ez a bejegyzés egy a lentebbi linken elérhető blog "Hogyan oltsd le a saját írásodat?" kihívására íródott, ez ihlette az egészet. Megmondom őszintén remekül szórakoztam a fejezet írása közben, mikor a hibáimat keresetem az újraolvasások során és próbáltam nem elkövetni hasonlókat ebben az újban. Ha tehát érzel magadban elég őszínteséget és merészséged, próbáld ki te is ezt a kihívást! :) http://todoslosdias01.blogspot.hu/2018/03/hogyan-oltsd-le-sajat-irasodat.html

Tökéletes szerető

Spideypool Spideypool Spideypool salalalaa~ Nem, nem őrültem meg! :"D