Ugrás a fő tartalomra

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Ábrázolandó érzelmek



Ki várja a harmadik évad kapcsán a szokottnál is jobban a nyarat? *bőszen jelentkezik*

Ábrázolandó érzelmek


Minden teremtménye egy külön kincs volt.

Mégis Willt szerette a legjobban… vagy talán csak Willt szerette igazán.

A tökéletes alapanyagot, a mérhetetlen empátiát, a reményt, hogy valaki őt is megértheti.

Körbejárta, minden pillantásával metszette és alakította a férfit. Úgy bánt vele, mint Michelangelo a kifaragandó Dávid szoborral. Mind megmutatta neki más műveit és a vázlatait, hogy milyenre faragná: a képmására. Táplálta őt, mint tenmagát, talán még jobban is. Bíztatta, csitította, csak jóra oktatta.

És eltöltötte a boldogság, mert Will ment, amerre mondta, és tette, amit elvárt.

De Hannibál sem várta, hogy mesterműve maga is alkotni fog.

Engedte, hogy lássa. Tudta, hogy látja, de ami fontosabb, tudta, hogy érti és érzi.

A férfi mégis elárulta.

Hamis műveket teremtett a kedvére. Eljátszotta a művészetet, az alkotót, s közben összetörte teremtője szívét. Kizsigerelte.

Hannibál nem tehetett mást… Ő is kizsigerelte Willt.

Megjegyzések

  1. Ez csodálatos volt! Érzelmes monológ, ugyanakkor nem a nyálas módon, hanem bájosan, és mélyen ábrázolva, kelleően nyomasztóan.
    Köszönöm, hogy olvashattam.
    (Pofátlan önreklám: linkcsere? c: )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi, hogy írtál.Hál ég, nem lett nyálas! :D
      És szívesen cserélek, már ki is raktalak :)

      Törlés
    2. Te is kikerültél nálam! :3

      Törlés

Megjegyzés küldése