Ugrás a fő tartalomra

Az Alsó

Ki milyen fehérneműt hord? Általában ez egy kényes téma, de néha jó feszegetni. Nos, most megtudhatjátok! :D Jó olvasást. :)

Bezárva szabadon




Egy kis Napola ficc. Remélem tetszik majd. :)

Bezárva szabadon

 Egy katonai iskolában – ahol minden a Führer által hozott szabályok szerint ment végbe és akár egy egyszeri kihágás is olyan súlyos következményeket vont maga után, mint az azonnali eltanácsolás – hol volt akár egy olyan aprócska kis zug is, ahol a diákok önmagukat adhatták volna?

Senki sem tudja igazán a választ. Ki az udvar füvén a bőrt rúgva talált menedékre, ki a könyvtár eldugottabb szegleteiben a lapok között, ki az edzőteremben súlyzókat emelve. Azonban volt, aki nem talált helyet, és éjjelente nedvesen az ágyban hánykolódva remélte, ha felkel, otthon lesz, szerető családdal és barátokkal körülvéve. Mégis, a reggeli ébresztő mindig elhozta a nyirkos ágyneműkkel a valóságot.

Friedrichet, ha megkérdezik – persze nem tették –, biztosan a ringet, míg Albrecht az iskolaújság nyugalmas kis irodáját adja válaszul.

És bármily meglepő is, mind a két helyen töltöttek el együtt időt – hol sokat, de nem eleget, és hol keveset, mégis mérgezően többet, mint kellett volna.

Albrecht édesapjának születésnapi vacsoráját követően együtt voltak a ringben a felnőttek részeg, buzdító kurjongatásának kínzó visszhangjával fülükben, még alkohol és tortamáz ízével a torkukban, szívükben kétségbeeséssel.

Egymást kerülgették, és nem értették, miért fáj nekik az egész ennyire.  A felnőttek elvárták az erőszakot, követelték és a fiatal fiúk kénytelen kelletlen megadták nekik mindezt.

A kis szobában viszont, zárt ajtók mögött, serényen munkálkodva… közösen, teljesen más szabályok uralkodtak.

A szőkét sosem érdekelték kifejezetten a papírra vetett betűk, mégis minden szabad délutánján barátjával közösen üldögélt a laphalmok között. Míg Albrecht dolgozott, ő a fiú egy-egy írását olvasgatta kényelmesen hátra dőlve. A sorokat az Albrecht ujjai alatt ritmikátlanul kopogó írógép ritmusára futotta végig.

Ilyenkor szinte sosem beszéltek, hiszen Albrecht lelkesen dolgozott; ujjai szinte megállás nélkül pattogtak, és sose javított. Vagy legalábbis Friedrichnek nem tűnt fel.

Mikor azonban Friedrich végzett az olvasással, az a barátjának mindig feltűnt. A szőke egy idő után azt vette észre, hogy barátja hiába dolgozik annyira elmélyülten, fél szemmel azért mindig figyeli őt, kémleli a véleményét, miközben elemez és latolgat.

Albrechtet mindig nagyon érdekelte a véleménye, pedig sejthette volna, hogy nem tud mit mondani. Ő nem a szavak embere. A ringben nem volt, és nem is lesz szüksége rájuk. Ott a tettek beszéltek, az izmok és az ütések.

Noha nem tudta volna kellőképpen papírra vetni, hogy miért szerette a fiú írásait, a gondolatmenetét és az érzéseket, amiket mindez kiváltott belőle…

a megfelelő szót mégis sikerült megtalálnia:

Szeretlek.

De nem mondhatta ki.

És bár tudta, hogyan mutassa ki:

Ölelni.

Mégsem tehette meg.

Albrecht azonban mindent leírhatott, és ő mindent elolvashatott. Itt, a zárt ajtók mögött, szabadon.

Megjegyzések

  1. Szia!
    Fogalmam sincs, hogy kommenteltem-e már nálad, vagy csak akartam, de most megteszem. (Imádom a blogod bájdövéj.)
    Meg imádom ezt a filmet, és ezt a két csodálatos fiút. (Max Riemelt amúgy is a halálba fog küldeni, miért ennyire tehetségesek az európai színészek?!) A ficed egyébként gyönyörű volt. Egyszerűen megragadható, ugyanakkor mély érzéseket, és konfliktusokat tár elém, amit képes vagyok empatizálni magamban. Az egyetlen hiba, amit képes volnék felróni neked, az a hossz. Elolvasgatnám még egy pár oldalon át a kettőjük több, mint barátság, de még nem szerelem kapcsolatát. Imádom, imádtam.
    Köszönöm!
    Maradok tisztelettel, Rókalány :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, és örülök, hoyg tetszett. :)
      Amúgy mélyen egyetértek az europai színészek elragadóan játszanak, nem hiába jó ez a film is, annyira amennyire. És ne aggódj terveztem velük, hosszabb írásokat is, azonban még nem érzem igazán késznek magam a feladatra. Addig csak ilyen kis "bonbonokkal" szolgálhatok remélem megérted. Még egyszer köszi, hogy írtál örömmel töltött le minden sora a kommentednek :D

      Törlés
  2. RIA TT_____TT
    Megölsz engem, hallod-e
    Kérlek, írj még ilyet! Nagyon szépen nézek, kell a lelkemnek, de nagyon...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hatalmas bocsánat amiért, csak most írok, könyörögve esedezem bocsáss meg érte szánom bűnömet. És ne engedd, hogy megöljelek.
      Kárpótlásképp pedig majd igyekszem még ilyeneket írni :)
      Köszönöm, hogy írtál. :)

      Törlés
  3. Én ezeket miért csak most találom meeeeeg??? annyira ügyesen bánsz ezekkel a mucikkal hogy az ég áldjon keresztbe téged. Tökéletes az egész. Olyan nagyon tökéletes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm mindjárt bele is pirulok. Bár Albrechttel még nem midig megy a dolog, még ha ő áll is közelebb hozzám, vagy lehet épp ezért. Mindenesetre nagyon örülök, hogy tetszik. :3

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karcokon át

Kétszázkét darab szó arról, mint érezhetett Hannibal Willel kapcsolatban a hamradik évad alatt.

Ha Pókember épp nem ér rá

Sziasztok! Ez a bejegyzés egy a lentebbi linken elérhető blog "Hogyan oltsd le a saját írásodat?" kihívására íródott, ez ihlette az egészet. Megmondom őszintén remekül szórakoztam a fejezet írása közben, mikor a hibáimat keresetem az újraolvasások során és próbáltam nem elkövetni hasonlókat ebben az újban. Ha tehát érzel magadban elég őszínteséget és merészséged, próbáld ki te is ezt a kihívást! :) http://todoslosdias01.blogspot.hu/2018/03/hogyan-oltsd-le-sajat-irasodat.html

Tökéletes szerető

Spideypool Spideypool Spideypool salalalaa~ Nem, nem őrültem meg! :"D