Ugrás a fő tartalomra

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Bezárva szabadon




Egy kis Napola ficc. Remélem tetszik majd. :)

Bezárva szabadon

 Egy katonai iskolában – ahol minden a Führer által hozott szabályok szerint ment végbe és akár egy egyszeri kihágás is olyan súlyos következményeket vont maga után, mint az azonnali eltanácsolás – hol volt akár egy olyan aprócska kis zug is, ahol a diákok önmagukat adhatták volna?

Senki sem tudja igazán a választ. Ki az udvar füvén a bőrt rúgva talált menedékre, ki a könyvtár eldugottabb szegleteiben a lapok között, ki az edzőteremben súlyzókat emelve. Azonban volt, aki nem talált helyet, és éjjelente nedvesen az ágyban hánykolódva remélte, ha felkel, otthon lesz, szerető családdal és barátokkal körülvéve. Mégis, a reggeli ébresztő mindig elhozta a nyirkos ágyneműkkel a valóságot.

Friedrichet, ha megkérdezik – persze nem tették –, biztosan a ringet, míg Albrecht az iskolaújság nyugalmas kis irodáját adja válaszul.

És bármily meglepő is, mind a két helyen töltöttek el együtt időt – hol sokat, de nem eleget, és hol keveset, mégis mérgezően többet, mint kellett volna.

Albrecht édesapjának születésnapi vacsoráját követően együtt voltak a ringben a felnőttek részeg, buzdító kurjongatásának kínzó visszhangjával fülükben, még alkohol és tortamáz ízével a torkukban, szívükben kétségbeeséssel.

Egymást kerülgették, és nem értették, miért fáj nekik az egész ennyire.  A felnőttek elvárták az erőszakot, követelték és a fiatal fiúk kénytelen kelletlen megadták nekik mindezt.

A kis szobában viszont, zárt ajtók mögött, serényen munkálkodva… közösen, teljesen más szabályok uralkodtak.

A szőkét sosem érdekelték kifejezetten a papírra vetett betűk, mégis minden szabad délutánján barátjával közösen üldögélt a laphalmok között. Míg Albrecht dolgozott, ő a fiú egy-egy írását olvasgatta kényelmesen hátra dőlve. A sorokat az Albrecht ujjai alatt ritmikátlanul kopogó írógép ritmusára futotta végig.

Ilyenkor szinte sosem beszéltek, hiszen Albrecht lelkesen dolgozott; ujjai szinte megállás nélkül pattogtak, és sose javított. Vagy legalábbis Friedrichnek nem tűnt fel.

Mikor azonban Friedrich végzett az olvasással, az a barátjának mindig feltűnt. A szőke egy idő után azt vette észre, hogy barátja hiába dolgozik annyira elmélyülten, fél szemmel azért mindig figyeli őt, kémleli a véleményét, miközben elemez és latolgat.

Albrechtet mindig nagyon érdekelte a véleménye, pedig sejthette volna, hogy nem tud mit mondani. Ő nem a szavak embere. A ringben nem volt, és nem is lesz szüksége rájuk. Ott a tettek beszéltek, az izmok és az ütések.

Noha nem tudta volna kellőképpen papírra vetni, hogy miért szerette a fiú írásait, a gondolatmenetét és az érzéseket, amiket mindez kiváltott belőle…

a megfelelő szót mégis sikerült megtalálnia:

Szeretlek.

De nem mondhatta ki.

És bár tudta, hogyan mutassa ki:

Ölelni.

Mégsem tehette meg.

Albrecht azonban mindent leírhatott, és ő mindent elolvashatott. Itt, a zárt ajtók mögött, szabadon.

Megjegyzések

  1. Szia!
    Fogalmam sincs, hogy kommenteltem-e már nálad, vagy csak akartam, de most megteszem. (Imádom a blogod bájdövéj.)
    Meg imádom ezt a filmet, és ezt a két csodálatos fiút. (Max Riemelt amúgy is a halálba fog küldeni, miért ennyire tehetségesek az európai színészek?!) A ficed egyébként gyönyörű volt. Egyszerűen megragadható, ugyanakkor mély érzéseket, és konfliktusokat tár elém, amit képes vagyok empatizálni magamban. Az egyetlen hiba, amit képes volnék felróni neked, az a hossz. Elolvasgatnám még egy pár oldalon át a kettőjük több, mint barátság, de még nem szerelem kapcsolatát. Imádom, imádtam.
    Köszönöm!
    Maradok tisztelettel, Rókalány :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, és örülök, hoyg tetszett. :)
      Amúgy mélyen egyetértek az europai színészek elragadóan játszanak, nem hiába jó ez a film is, annyira amennyire. És ne aggódj terveztem velük, hosszabb írásokat is, azonban még nem érzem igazán késznek magam a feladatra. Addig csak ilyen kis "bonbonokkal" szolgálhatok remélem megérted. Még egyszer köszi, hogy írtál örömmel töltött le minden sora a kommentednek :D

      Törlés
  2. RIA TT_____TT
    Megölsz engem, hallod-e
    Kérlek, írj még ilyet! Nagyon szépen nézek, kell a lelkemnek, de nagyon...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hatalmas bocsánat amiért, csak most írok, könyörögve esedezem bocsáss meg érte szánom bűnömet. És ne engedd, hogy megöljelek.
      Kárpótlásképp pedig majd igyekszem még ilyeneket írni :)
      Köszönöm, hogy írtál. :)

      Törlés
  3. Én ezeket miért csak most találom meeeeeg??? annyira ügyesen bánsz ezekkel a mucikkal hogy az ég áldjon keresztbe téged. Tökéletes az egész. Olyan nagyon tökéletes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm mindjárt bele is pirulok. Bár Albrechttel még nem midig megy a dolog, még ha ő áll is közelebb hozzám, vagy lehet épp ezért. Mindenesetre nagyon örülök, hogy tetszik. :3

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sziasztok!

Üdv!
Üdv! Ide most egy rövidke bemutatkozást kellene írni… akkor csapjunk is bele. Ria vagyok, kicsit szeleburdi, naiv és rendíthetetlenül fura. Ja, hát igen, sanszos, hogy nincs ki mind a négy kerekem.

Azért készítettem ezt a blogot, hogy ne csak az asztalfióknak írogassak, és szeretnék fejlődni, ami külső vélemények nélkül nem megy. Szóval most még nincs kint sok minden – remélem, ez hamar változni fog – szóval, bár jelenleg kopár minden, rajta vagyok, hogy egyre szélesebb körben mozoghassak. Ez az első blogom, szóval minden tanácsot szívesen fogadok. A kinézet csak ideglenesen ilyen, tervezem tényleg egyedivé tenni, csak még gyakorolnom kell hozzá. :'D
Lehettek kemények és kritikusak, de azért maradjon is belőlem valami. :D Még dolgoznom is kell a nyáron.

Két további helyen fellelhetők még a munkáim:


Wattpadon: https://www.wattpad.com/user/Haru13_Ria


Merengőn: https://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=13669


Jó olvasást kívánok!

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Kakaskotlás

Na, mivel a hűsmeleg nyári szellő susogta, készítettem egy ilyet is. Fogalmam sincs, hogy sikerült. A képnek semmi köze semmihez. Ismét a félrevezetést szolgálja muhahah.