Ugrás a fő tartalomra

Az Alsó

Ki milyen fehérneműt hord? Általában ez egy kényes téma, de néha jó feszegetni. Nos, most megtudhatjátok! :D Jó olvasást. :)

Egy randi?

If they'd kept Andrew Garfield on... I could totes see Reynolds doing that...XD

Az első kis könnyed Spideypool. Remélem tetszik majd.
Egy randi?



Most jóóóól meglepeeem Pókkkíííííítttt!~

[Nem fog örülni.]

Dehogy nem!

[Ki fog rád akadni.]

Ez romantikus!

[Le fogod égetni egy egész iskola és vélhetőleg a fél internet előtt nyilvánosan, hol ebben a romantika?]

Mégis mit tudsz te a romantikáról? Csak egy hang vagy a fejemben…
Peter az iskola tornatermében ült, és a többi diákkal együtt unottan hallgatta az igazgató megszokottan hosszú és unalmas évnyitó beszédét. Minden évben ugyanaz a nóta, és persze minden évben számos diák köpi szembe Mr. Polanski azon kérését, hogy ne lógjanak, viselkedjenek normálisan és lehetőség szerint ne rongálják az iskola épületét. Peter, meglepő módon, valahogy ezek közé a kezdő huligánok közé tartozik egy ideje, bár a jegyei jók, kivéve testnevelésből, és minden tanára kedveli. Mióta ő lett Pókember, valahogy az iskolája is potenciálisan csatatérré változik. Talán mégis csak van valami abban, amit az amerikai kormány állít, és a szuperhősök vonzzák a szupergonoszokat, és ha ők nem lennének, akkor olyan szörnyű gonosztevőktől sem kéne rettegnie az átlagpolgároknak, mint Loki, Doktor Octopus vagy épp Deadpool…

Na, igen Deadpool… Peter a mai napig nem tudott még dűlőre jutni a férfival. Wade Wilson úgy rohangált New York utcáin, mintha csak a város a saját játszótere lett volna, és attól függően állt a jó vagy a rossz oldalára, hogy éppen melyik lábbal kelt. Peter nem egyszer kergette őt a Bosszúállók oldalán, mikor az egy nemzetközi bűnszövetkezet zsoldosának állt. A kapott pénzből pedig a férfi ajándékot vett neki.

Máskor Deadpool a legneccesebb helyzetekből rángatta ki, ugrott közé és a golyó közé, vállalt be helyette 220 voltot, és lógatta ki Jay Jonah Jamisont az irodája ablakán, amiért megint becsmérlő cikket, mert lehozatni róla.

Egyszóval Deadpool megfejthetetlen volt, maga a káosz képlete.
Parker, pókérzékeinek hála, mindenkinél hamarabb szúrta ki a vörös fekete maskarát viselő, katana kardos férfit. Ültében kissé megemelkedett, de mielőtt bármit is tehetett volna észrevétlenül, olyasmit, mint a gyors kisunnyogás és a pókjelmez felöltése, elkésett.

Deadpool addigra már hátulról leütötte az igazgatót, egy jobbegyenessel padlóra fektette a testneveléstanárt, aki a futball edző is egyben, na meg az az egyetlen tanár, akit Peter nem hogy nem kedvelt, de drága főnökéhez hasonló érzéseket táplált az irányában.
Miután Pool végzett, a fél tanári kar likvidálásával, valahogyan nagy népszerűségre tett szert.

Péppé verte az oly gyakran a diákok életét megkeserítő oktatók nagy részét, hogy a fenébe ne éljenezték volna?!

Pool magához ragadta a mikrofont és érthetetlen monológba kezdett, és Peter még mit sem sejtett arról, hogy hamarosan azt kívánja, bár elsüllyedhetne a lelátók alá.

– Hello mindenki! – rikoltotta, és maszkja alól, a félig döbbent és lenyűgözött diáksereg felé kacsintott. – Nagyon örülök, hogy itt lehetek, igazán pofás a sulitok, bár ahogy nézem, szükségetek lesz majd pár helyettesítő tanárra. – És nevetett, mint aki az évezred legjobb viccét mondta el, páran vele nevettek, néhányan köztük Peter is csak a szemüket forgatták és olyanok is akadtak, akik rémülten összenéztek. Parkernek pedig eszébe jutott, hogy csak tennie kéne valamit, elvégre mégis csak ő a Csodálatos Pókember, ha már a tanári kart nem is, a diákokat meg kéne védeni. – De nem azért jöttem, hogy leszámoljak helyettetek a matekkal meg az irodalommal. Sokkal fontosabb dolog vonzott ide ennél. Peter Parker.

És hirtelen minden szem a kis nyeszlett, kétbalkezes, barna hajú stréberre szegeződött, aki épp kiosonni készült, de ebben megint sikeresen megakadályozták. Visszahuppant hát a helyére, és karba font kezekkel, morcosan nézett a tornaterem közepén pofátlanul tovább pofázó dumagépre.

– Petey olyan jó, hogy visszaültél arra a mérhetetlenül formás fenekedre – mosolygott őszintén és gyermekien, igen, bármilyen meglepő is, hogy egy olyan többszörös gyilkos, zsoldos, aki hobbiból darut hajtogat áldozata hulláiból, mint Deadpool, valahogy képes a legkislányosabb ártatlanságra, ami már az alsós gimiseknek se megy.
Egy örült szociopata ez a fickó, állapította meg magában ismét Peter, miközben arcát a kezei közé temette, és csak ujjai közül lesett ki a tornaterem eseményeire. Meg kéne állítania, de mégis, hogyan? Az egész iskola felváltva őt meg a maszkost figyelte, többen a telefonjukkal videózták az esetet, vagy selfie-ztek.

A saját telefonját gyanúsan sokszor érezte megrezzeni a zsebében, lemerte volna fogadni a Tony Starktól kapott összes kütyüre, hogy erről az ominózusan kritikus és kritikán aluli helyzetről posztolnak megállás nélkül. Vett egy mély levegőt, és egyenesen a piros maszkos két lábon járó istencsapására nézett.

Mert Deadpool minden tekintetben az volt az életében, akár a pókjelmezében feszített, akár civilben, valahogy a másik mindig megoldotta, hogy kitoljon vele, vagy legalábbis, jól felbosszantsa őt. Ráadásul mindezt „segítség” címszó alatt. A kétértelmű ajánlatairól és megjegyzéseiről ráadásul akkor még egy szó se esett. Parker mélyet sóhajtott.

Miért vagy itt, mégis mit akarsz tőlem?

– Mert hozzád jöttem! – rikkantotta mindezt annyira dallamosan előadva, hogy sokan elfelejtettek gúnyos megjegyzéseket tenni Peter irányába, és csak értetlenül vagy érdeklődve összesúgtak.
A kezei közé temette az arcát, MJ és Harry kérdőn ültek mellette, Harry még sután rá is kérdezett az egészre, de Peter csak a fejét rázta, és ha lehet, még mélyebbre temette az arcát. Próbálta összehúzni magát minél kisebbre, és azért rimánkodott, hogy ez csak egy rossz álom legyen, és holnap, vagy sőt, inkább még ma este ne a Youtube-ról nézze vissza.

A tornateremben tapintható volt a feszültség, és míg arra vártak, hogy Parker kigubózzon végre, az épp magához térő igazgatót Deadpool egy laza mozdulattal rúgta vissza az eszméletlenségbe.
Ekkor Peter megunva az egészet dühösen felpattant, és elüvöltette magát.
– Mégis mi a jó fészkes fenét akarsz tőlem, Wade?!
– Egy randit.

[Látod? Totál ideges, nem fog igent mondani…]

Miről beszélsz, tiszta pír zavartól és a meghatódottságtól.

[Nem, az idegtől tiszta vörös, ott az a lüktető ér a homlokán.]

Igent fog mondani.

Peter Parker végül nemet mondott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karcokon át

Kétszázkét darab szó arról, mint érezhetett Hannibal Willel kapcsolatban a hamradik évad alatt.

Ha Pókember épp nem ér rá

Sziasztok! Ez a bejegyzés egy a lentebbi linken elérhető blog "Hogyan oltsd le a saját írásodat?" kihívására íródott, ez ihlette az egészet. Megmondom őszintén remekül szórakoztam a fejezet írása közben, mikor a hibáimat keresetem az újraolvasások során és próbáltam nem elkövetni hasonlókat ebben az újban. Ha tehát érzel magadban elég őszínteséget és merészséged, próbáld ki te is ezt a kihívást! :) http://todoslosdias01.blogspot.hu/2018/03/hogyan-oltsd-le-sajat-irasodat.html

Tökéletes szerető

Spideypool Spideypool Spideypool salalalaa~ Nem, nem őrültem meg! :"D