Ugrás a fő tartalomra

A szörnyek szeretnek hangoskodni

Belső hangok és a tudat, ami ketté hasad. Egy szörnyeteg monológja, az ember egyik legrosszabb felének gondolatai, ahogy én képzelem; röviden. Jó olvasást.

Fogynom


Még egy kis spideypool, mert megkapó a párosuk páratlansága. :D Remélem tetszik majd.

Fognyom

Nem tudja hogyan kezdődött, de egyszer csak megesett, aztán még egyszer és azóta vagy még százszor. Peter csak remélni tudta, hogy még megesik vagy ezerszer.

Deadpool maga volt a rák, vagy mint inkább a rákos sejt egy szövetben, ami a benne lappangó vírusok kór-DNS-ével minden egyes kifakadásakor tovább fertőzött és Peter egy gyanútlan, másik sejt a rezisztencia minden hiányával, a fertőzés garantált sikerével.

Édes kín és élvezet minden egyes este, amit a férfivel töltött, akár egymás oldalán akár egymást üldözve vagy épp a másik karjaiban, és ő vágyott erre.


Kilőtte a hálót és ellendült, a szél elsüvített a feje mellett.  Ha bárki megkérdezi arról, milyen érzés éjjelenete kiszökni és a város nyugalmát őrizni, azt felelte volna, hogy nagyszerű, lenyűgöző és felettébb felvillanyozó élmény. Azonban azért kiszökni, hogy a szeretőjével találkozhasson, jóval kielégítőbb élmény, mint az előbbi; egy kamasz fiúnak meg pláne.

Félúton járhatott Wade lakása felé, mikor feltartotta őt egy pitiáner táskatolvaj. Két hálóvetésbe és három frappáns szóviccbe tellett lekapcsolnia a vélhetőleg kezdő bünözőt, akit két villanypózna közé lógatott fel a rendőröknek. Ezt követően egy banki automata feltörését akadályozta meg, majd átkísért egy öreg nénit a zebrán, aki ki tudja miért, de ilyen késő éjszak sétáltatta az ölebét.

Tíz perccel később, fáradtan egy hevenyészett szaltóból ívelte be magát Wade nappalijának ablakán. Ahogy a talpa földet ért a kopott és nyikorgós padlón, úgy dobta le a hátáról a táskáját az ablak alatti falrész tövébe, ezzel arrébb zavarva két patkányt, akik egy félig penészes pizzaszeleten marakodtak. Megtette azt a három lépésnyi távolságot, ami az ablak és az elnyűtt kanapé, na meg közte és Deadpool között húzódott.

Lerántotta magáról álarcát és a földre ejtette, majd fáradt hanyagsággal a kanapén szunyókáló, egy sima Hello Kitty-s alsóban és maszkban lévő férfira dőlt. Puffanva érte el Pool mellkasát.

– Bűzlesz… – mormogta a férfi rücskös és heges bőrének.

– Te meg nehéz vagy – morogta vissza Wade álmos hangon a maszkja szemrészét törölgetve és ásítva. Peter oldalba öklözte.

– Auch! – nyögött fel a férfi hangosan az oldalához kapva, szemmel láthatóan túljátszotta fájdalmát. – Haragos az én kis pókom? – érdeklődött vékony eltorzított hangon, majd végig simított Peter összekócolódott barna tincsein, a fiú élvezte az érintést és megpróbált még közelebb furakodni Wade testéhez, hiányzott neki a férfi, és ennek köszönthetően az ágyékuk összeért.

Wilson maszkjára mindentudó meglepettség költözött.

– Valami azt súgja mégsem vagy mérges – nevetett a fiú fülébe majd beleharapott –, hanem inkább kanos.

Peter felnyögött és a férfi élénk rózsaszín nadrágja alányúlt. Deadpool nem sokáig hagyta, hogy irányítson, megfogta Peter karját, majd megfordítva helyzetüket maga alágyűrte a fiút egészen a kanapé kárpitjába préselve.
  
  Kezei gyengéden simítottak végig a fiú oldalán, a jelmez lehetővé tette, hogy a tini szálkás izmait mind kitapinthassa. A derék hajlatánál benyúlt a nadrág alá és a formás fenékbe markolt. Peter felszisszent és pipacsvörös arcát lehajtva rejtette el. Deadpool ezt követően fentebb csúsztatta ajkait, amik a végig siklottak a pókjelmezes gerince mentén, majd beleharaptott a fiú tarkójába.
Peter élesen felszisszent és kicsordult a könnye a fájdalomtól, belemart a kanapé szivacsába és az egész teste megfeszült. Ahogy Pool elengedte a zsenge bőrt, élénk vörös fognyomok és némi nyál maradt utána.

– Hiányoztam? – kérdezte és ütemesen dörzsölni kezdte az ágyékát a fiú hátsójához.
– Barom… – szipogta a fiatalabb azon a „kikérem magamnak” tini hangon, Wade ekkor felemelkedett, maga felé fordította a másikat és levette a maszkját. A félhomályban is épp olyan visszataszító látványt nyújtott, mint napvilágon, de Petert ez sosem zavarta. A férfi lágyan csókolta meg az álla alányúlva, majd úgy húzta magára a fiút.

Levette róla a pókjelmezt. A ruhák alig hallhatóan hulltak a padlóra, épp a pizzát magának megszerző patkányra. Wade összefogta a férfiasságaikat egy marokra fogva és dörzsölni kezdte őket, Peter - mint mindig - csöndes volt és édes, halkan nyöszörgött néha és Wilson tudta ilyenkor meg kell állnia egy másodpercre, a fiatalok elhamarkodottsága Petert is épp úgy jellemezte az ágyban, mint őt annak idején. Másik kezével a Pók srác bejáratához barangolt és kényeztetve tágítani kezdte azt.

– A táskámban van… a táskámban… – lihegte az ajkai közé hajolva Parkert, Wade tudta mire gondol, de a táska túl messze volt. Peter ekkor elszakadt a férfitól és Wilson szinte készült rá, hogy visszarántsa – nehogy felálljon –, de a tini csak a kanapé mellet heverő kesztyűjéért nyúlt le.

Gyorsan magára húzta majd a hálójával odarántotta az ablak alól a táskáját. Az iskolaszerek és a váltás ruha közül kihúzott egy kis tégelyt és egy óvszert, amiket Wade rutinosan vett el Parkertől és rutinosan helyezte is fel hímtagjára annak gumimaszkát és kente szét a síkosítót.

Peter maga ereszkedett rá Pool ágyékára, a férfi bokáján, a ritmikus mozgás hatására, lágyan ringott a Hello Kitty-s alsónadrág.
Végig Parker volt felül és Deadpool csak a csípőjét tartva irányította a ritmust, míg jobb kezével elölről kényeztette társát. Wade néha a fiú mellkasára szorította a tenyerét, felhagyva a masszírozással, és akkor átérezte a hús és a bordák alatt zakatoló szívet.

  A félhomályban az összeolvadt testük groteszk látványt nyújtott, és a bőr csattogása bőrön, alig hatolt át a zubogó véren a fülükbe. Parker lehunyt szemmel élvezte a benne lüktető férfiasságot, és minden porcikája éget, ahol Wade hozzáért. Mély csókra hajolt le a férfihoz és beleharapott annak alsó ajkába Deadpool a tarkójánál fogva még közelebb rántotta magához és jobb lábán megtámaszkodva feljebb tolta csípőjét és gyorsított a lökések ritmusán. Peter tarkója égett a fádalomtól és érezte lassan eléri az orgazmus.

  Pool maguk közé nyúlt és rászorított Parker meredező hímtagjára, a fiú, hogy a férfi jobban hozzá férjen, felemelkedett. A sebhelyes kéz durva ujjai furcsa gyengédséggel rántottak rá a dagadó bőrre és a kitüremkedő erekre. Hüvelyujjával körkörösen masszírozta a makkot, mikor a fiú az arcába robbant. Peter arcán egy pillanatra átfutott zavar és barna szemeiben cseppnyi aggodalom csillogott. Az idősebb élvezettel nyalta le az ondót a tenyeréről, majd a már tiszta kezével lerántotta magához társát és olyan heves vad ritmust diktált, amit eddig soha és a csókja is épp ilyen heves volt. Nem kellett sok, hogy ő is elélvezzen, de az orgazmus után még jó ideig nem mozdult, farka remegve ernyedt el a másikban.

  Hevesen emelkedő felsőtesttel hevertek egymáson, Peter oldalasan nyugttata a fejét Wade heges mellkasán, épp mint mikor megérkezett. Csak most már a haja alatt jól láthatóan körkörös alapzatban ott éktelenkedett a köralakú fognyom, akár egy billog, egy bűnös jel arra, hogy amit tettek nem éppen tisztességes.

[Ha Ben bácsi még élne ebbe tuti belehalt volna.]

   Hallgass!

[Egy mocskos pedofil vagy Pool.]

Te meg egy perverz hang, aki itt leskelődik. És ez szerelem.

[Ez fülledt szex meg orgazmus, még egy moziba se vitted el a srácot!]

Felnőtt szerelem.

[Egy gyerekkel…]

Ha lenne tested szitává lyuggatnám.

[Ahogy Parker seggét? De jó, hogy csak egy hang vagyok.]

– Valami baj van? – kérdezte Peter és állával a másik szegycsontján megtámaszkodva nézett fel a férfira.

– Nem, nincs semmi.

Pár percig csak csendben bámulták egymást. Majd immár a plafonra szegezve inkább a tekintetét, Wade csak ennyit mondott.

– Majd menjünk el egy moziba.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A szörnyek szeretnek hangoskodni

Belső hangok és a tudat, ami ketté hasad. Egy szörnyeteg monológja, az ember egyik legrosszabb felének gondolatai, ahogy én képzelem; röviden. Jó olvasást.

Tökéletes szerető

Spideypool Spideypool Spideypool salalalaa~ Nem, nem őrültem meg! :"D