Ugrás a fő tartalomra

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Karcokon át




Kétszázkét darab szó arról, mint érezhetett Hannibal Willel kapcsolatban a hamradik évad alatt.

Karcokon át

Mások voltak, nagyon mások, mégis oly egyformák: sérülékenyek és összetörtek, de mindenekelőtt magányosak, folyton folyvást magányosak.

 A plexi áttetsző fala piszkosan tárult elé, az évek során a meglett karcok sorra lepték el, ahogy újságírók, pszichiáterek, pszichológusok, különleges ügynökök és profilozók jártak hozzá, na meg a régi ismerősök.

Nem igen beszélt eggyel sem, míg Willre várt. Csupán egy nőt talált elég érdekesnek ahhoz, hogy szóra méltassa, bár ő sem volt az igazi. Ugyan emlékeztette rá...de az a nő mégsem Will.

Mikor végül a férfi megjelent előtte, alig látta a karcokon át valódi vonásait, ajkaira mégis őszinte mosoly ült, mert tudta, szabad. A plexi karcain keresztül ugyan, de kristálytisztán látszott, hogy Will Graham halott.

Meg se kellett igazán ölnie, mert árnyék volt csupán, egy élőhalott, mely úgy járt az élők közt, mint bűzölgő szenny, valami, ami mindig mindenkit csak egy dologra emlékeztetett. Rá. Hannibalra. Will szemeiben folyton ott tündökölt a férfi minden cselekedete, ajkain a szavai ültek és ringatóztak, fülében az áldozatok sikolya vízhangzott, orrát pedig belepte a belőlük készült étek zamatos párafellege.

 Így mikor lezuhantak, vérbe fagyva, egymást ölelve, csókolva, Hannibalt őszintén meglepte Will testének és vérének melegsége és karjainak erős szorítása, ajkainak nedvessége. Lehet a férfi mégis élt, csak ő a plexi karcos homályán át nem látta.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sziasztok!

Üdv!
Üdv! Ide most egy rövidke bemutatkozást kellene írni… akkor csapjunk is bele. Ria vagyok, kicsit szeleburdi, naiv és rendíthetetlenül fura. Ja, hát igen, sanszos, hogy nincs ki mind a négy kerekem.

Azért készítettem ezt a blogot, hogy ne csak az asztalfióknak írogassak, és szeretnék fejlődni, ami külső vélemények nélkül nem megy. Szóval most még nincs kint sok minden – remélem, ez hamar változni fog – szóval, bár jelenleg kopár minden, rajta vagyok, hogy egyre szélesebb körben mozoghassak. Ez az első blogom, szóval minden tanácsot szívesen fogadok. A kinézet csak ideglenesen ilyen, tervezem tényleg egyedivé tenni, csak még gyakorolnom kell hozzá. :'D
Lehettek kemények és kritikusak, de azért maradjon is belőlem valami. :D Még dolgoznom is kell a nyáron.

Két további helyen fellelhetők még a munkáim:


Wattpadon: https://www.wattpad.com/user/Haru13_Ria


Merengőn: https://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=13669


Jó olvasást kívánok!

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

Kakaskotlás

Na, mivel a hűsmeleg nyári szellő susogta, készítettem egy ilyet is. Fogalmam sincs, hogy sikerült. A képnek semmi köze semmihez. Ismét a félrevezetést szolgálja muhahah.