Ugrás a fő tartalomra

A hercegnő korszak vége

Egy átok, egy torony, egy lány és egy vár, amiből úgy hitték nem lehet megszökni. Vagy mégis? Mindig vannak olyan korszakok az életben, melyeken túllépve a világ vár majd ránk.

A szörnyek szeretnek hangoskodni


 Belső hangok és a tudat, ami ketté hasad. Egy szörnyeteg monológja, az ember egyik legrosszabb felének gondolatai, ahogy én képzelem; röviden. Jó olvasást.



A szörnyek szeretnek hangoskodni


Szörnyű szörnyek a gondolatok, melyek nem hagynak éjszakánként nyugodni, és mint rossz mumusok csapják fel újra és újra a fejüket; félelmet, kétséget és álmatlanságot hozva el ezzel. Mind tudjuk, hogy ezek a szörnyek szörnyen szeretnek hangoskodni. Koponyákat, ép elméket megfeszítő és kettétörő módon felüvölteni, visítani éjszakákon át egészen addig, míg az elme meg nem bomlik.

Egészen addig, míg magad is el nem veszel a sikolyokban. Néha rájössz, te vagy az, aki üvöltesz, néha felismered, hogy a múltad az, mi úgy visít, mint disznó a toron, és a hibáid árnyéka vív haláltusát elmédnek peremén, miközben a hold besüt az ablakon.

Ha mindezeket felismered, nincs gond, mert rájössz, hogy a szörnyek hiába hangosak, mégis ártalmatlanok. Megtanulod nem hallani őket, mert tisztában vagy vele, hogy tudnod kell nem hallani őket. Mert rajtad áll a változás, és ha nem sikerül, az a te hibád, nem másé.

Persze vannak, akik sosem jönnek rá, még akkor sem, ha szeretteik vagy épp vadidegenek el is mondják ezt nekik. Olyankor a szörnyek már nem csak hangosak, hanem életre is kelnek és mindent felemésztenek maguk körül.

Az én szörnyem a vállamon ül és szörnyen aranyos. Szeretek is hallgatni rá, hagyni, hogy negédes szavait a fülembe suttogja szótagról szótagra. Mert rá hallgatni kielégítő, több mint kielégítő. A kazettákon a kocsim csomagtartójában csak az ő hangja hallható, nagyjából harmincnégy szalag, melyen csak nekem dalol a rém.

A kazettákon nincs más csak a nevetésem és nők sikolyai. A szörnyem szeret mások számára rémeket teremteni, és így áldozataim vállára is rá-rá ülni éjszakákon át, őket sem hagyni aludni.

A szörnyem szörnyen hangos és élvezi ezt, és mert szeretem őt, vele üvöltök a legtöbb álmatlan éjszakán, hullák és összetört nők maradványait hagyva így magam után.


Megjegyzések